Kis visszatekintés mielőtt leírom, hogy miért is álltam be a sorba ...
Amikor nethez jutottam és sok-sok oldalt megtekintettem (majd a pornó után egyebet is :) )
sok blogot láttam ... "jaj olyan rossz napom volt, mert a barátnőm azt mondta, hogy kövér vagyok ..." és hasonló "érdekes" témákat feszegettek, így elkönyveltem, hogy aki blogot indít az olyan 15 év körüli testileg és/vagy szellemileg. Eléggé sok előítélettel rendelkez(em)tem, de mostanában egész érdekes blogokat is felfedeztem, amin tényleg nem túl buta emberek osztják meg gondolataikat nem személyes naplónak használva ezt! (Köszönet Roszkámnak, aki szintén blogolni kezdett /Jucyblog/ miatta fedeztem fel a blogolás "nagyszerűségét")
Talán ennyit a múltról!
Amiért ez a blog indul : a mai fergeteges iskolai élményeim hatására (köszönet neves és szakmailag is kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanáraimnak ... (tanár erős szó rájuk)
Miért vagyok ilyen negatív? Ha ezt a blogot szépen fogom vezetni, akkor sajnos mindenkinek nyilvánvaló lesz!
Mai órai anyag (elvileg programozás v. hálózatok :P kicsit keveredik a dolog) állathangok minél élethűbb utánzása!
Hát igen a színvonal megvan nálunk is, de persze nem az osztályt akarom bántani 8azt majd később) hiszen jól szórakoztam, csak a végére fagyott meg bennem a vér, hogy -Ó MÁJ GÁD!- ez tényleg itt folyik és hűű meg ÁÁÁ!
Az egész egy gonosz galambbal kezdődött ami a párkányra szállt. Egyik osztálytársam elkezdte utánozni (nagyon tehetségesen) a galambot, hátha visszajön, mert időközben elrepült. Mi célból? Mert egy másik osztálytársam kedveli a repülő patkányokat, meg jó poén volt!
Az sok kis értelmes EMOs gyerek példájából tudhatjuk, hogy a divat mindenek fölött és a hülyeség amúgy is gyorsan terjed, páran elkezdtek galambokat utánozni, mivel tehetségtelenek ilyen téren maradt a majom ordítás vagy ló vagy szamár ...
Ami vicces volt, mert na, a tanárt idegesíti reméltem és vártam a reakcióit, hát igen ... nem kellett csalódni a tanár úrban, megtetszett neki a dolog, és arra bíztatott, hogy még jobban csináljuk és nevetgélt magában ... (Beteg ember)
Amikor én már el voltam hűlve, hogy mennyire beteg emberek is léteznek, a tanár csak akkor kezdett belelendülni a dolgokba.
20-30 perc múlva ő is megunta majd ordibált, de megjelent CSITA ... -Gyerekek, köszöntsétek mai napi sztárvendégünket Csitát! -Mondata tanárbácsim és már szinte tapsikolt örömében mennyire jó humort is nyomott ő! (csita=srác a padon bakancsban ugrálva)
Hát egy remek nap volt a mai is, le is léptem 7 órával hamarabb, pedig délután 5kor szokott még nagy kabaré lenni, amikor a fenn említett tanárom elmeséli az UFÓ és paranormális "élményeit" ... (IGEN, ő ezt teljesen komolyan gondolja)
De ezt majd egy másik bejegyzésben taglalom bővebben!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése