-Házim volt, felteszem, hogy ne kallódjon el ...
15 perces beszéd, ami retorika órára íródott, „Az újság miért rossz?” témában
Az ördög ügyvédje szerepét vállaltam fel.
Azért állok itt előttetek, hogy a média árny oldaláról beszéljek. Kivált képen a nyomtatott sajtóról, az újságról.
Mai szóval élve a szennylapokról!
Gondolom ti mindannyian olvastatok már újságot.
Biztosan az ÉS magazint vagy a HVG-t forgatjátok heti, havi rendszerességgel, ami érthető is, hisz kinek van gyomra a többi „szaklaphoz”?
De vegyük a nagy átlagot. Egy átlagos embert, ha az újságról kérdeznek több tíz példát tudna mondani (ha szerencsénk van), amik között a bulvárlapok elég szép számmal képviselnék magukat. De ez nem meglepő, hiszen a mai kor (kapitalizmus) a mennyiségre és az eladhatósága hajt, nem a minőségre. Vegyünk példának egy bizonyos lapot, amit érthető okok miatt nem nevezek nevén, de mindenkink nyilvánvaló lesz. A hihetetlen információ tömeget, amit a lap közöl, megpróbálom pár mondatba sűríteni.
Rögtön az elején –valószínűleg amiért erre a lapra esett a választásunk- az a címlapon szereplő playmate egy szőke ( a barna már kuriózum)mezítelen lány. Az éppen aktuális énekes és/vagy híresség obszcén fotója. Miután a bevezető cikken átrágjuk magunkat és kiválasztottuk az esti tévéműsorunkat jöhet az élvezet. Az ünnepelt sztárjaink magánéletében túrhatunk bele. Nincs is annál jobb, mint kompromittáló helyzetben (Részegen) látni azt a színészt, hírességet, akire a gyerekünk akar hasonlítani.
Ha eleget csemegéztünk, jöhet egy könnyedebb cikk. A főcím 86-os betű mérettel íródott és sok felkiáltó jel van a végén, így szinte mágnesként vonzza a szemünket: GYŐZIKE ÚJRA HÁZASODIK!
-Végre egy jó hír lélegzünk fel megkönnyebbülve, hogy nem csak rossz híreket olvashatunk. A szerelem örök, vagy mégsem? A rövid, de velős cikk mást sugall, de mit sem törődve rögtön az összevágott képen áll meg a szemünk, ahol Mónika Luinszki, Bill Clinton és a mi győzink látható félreérthetetlen pozícióban. Teljesen felháborodva úgy döntünk , hogy a sport rovatra lapozunk, ahol nagy figyelemmel elolvassuk, hogy a szurkolók gyújtogattak, és sportolóink kocsmai verekedésbe keveredtek.
A tisztesség kedvéért átlapozzuk a maradékot, lopva átnézzük a képeket és a sarokba dobjuk a lapot azzal a megelégedéssel, hogy kiolvastunk egy újságot; 56 forint volt így gyújtósnak még jó lesz.
De kanyarodjuk vissza az időben és nézzük át, hogy is jutottunk idáig. Megszületik Jánoska, apja neve Guttenberg! Majd felnő és megalkotja a nyomdagépet. Talán innen lehetne számolni.
Ez a gép indította el a folyamatot.
Hatalmas segítség volt a könyvek és majd a későbbiek folyamán az újság elterjedésében.
Az újság, mint fórum jogosan állt a középpontban. Nem csak hírforrás volt, de ugródeszka is több kiemelkedő író egyéniségnek, elég csak Heamingway-t , J. London-t említeni. Vagy akár gondolhatunk a nagy Nyugatos nemzedékekre is. Társadalmi pozíció, már-már sikk volt a korai újságban publikálni. De minden korszaknak vége szakad, úgy ennek a szép világnak is vége leáldozott.
Talán, ma már nem is volna életképes.
Mára már nincs meg az az olthatatlan tudásszomjjal rendelkező tábor, ami éltette és életre hívta a lapokat…
Hogy ez miért alakult így?
Több oka is lehet. Változnak az idők és változnak az emberek. Az igények, a hozzáállás, az érdeklődési kör, az értékrend… és persze változik a színvonal is.
A régi irodalmi, politikai lapokat leváltják, a már említett bulvár magazinkák, akik azon versenyeznek, hogy ki tud elkapni egy exkluzív képet Kiszel Tündéről vagy Stohl Andrásról. De nem vethetjük meg ezért egy lap szerkesztőjét sem. Ők mindannyian rendes emberek, hiszen a MI igényeinket akarják kielégíteni. Rosszabb, sőt veszélyesebb az az újság, ami szól is valamiről. Hiszen emberek írják, és mint olyanok gyarlóak. Saját gondolataik, eszméik vannak, és rendelkeznek egy beállítottsággal, egy hovatartozással, ami erősen megjelenik írásaikban. Így minden cikk, minden sor egy adott ember véleménye. Az olvasó csak az érem egyik felét tudhatja meg. A hír, ami nem objektív fals! Ergo valamilyen szintén igaz lehet, de inkább NEM!
A média új titánja az Internet.
Egyik nagy hibája –szokták mondani, hogy a nyomtatott betűt az emberek többsége szentírásnak veszi, de ugyanez nem mondható el a papíros formára? Sajnos igen!
Ha nagyon drasztikus példát akarnék felhozni a közelmúltból csak egy szót kell mondanom: CENZÚRA.
Kundera egyik főhősét gyötrik egy pár soros cikke miatt, amit rendszerellenesnek bélyegeztek. Ahogy régen az inkvizíció úgy pár éve a kommunizmus szűrte a tartalmat. Hogy miért tartotta fontosnak az akkori kormány az újság birtoklását? Mert a tudás az hatalom, és a hatalom meg fegyver. Aki bírja a tömeg manipulációjának képességét, azé a hatalom. Ezért lehet pusztítóbb a puskánál a szó.
A rendszer elbukott, a fegyver elveszett és most a tőkések kezében van. Amit megjelentetnek azt kell elhinnünk. Ők alakíthatják a közvéleményt. Szegény izraelieknek nincs országuk és 60 éve is csak szenvedtek vs. palesztinok, akiket legyilkolnak.
Az éremnek két fele van, de mi egyiket se kapjuk meg, - mert fontosabb a szőke celeb ostoba gagyogása – vagy, ami rosszabb csak az egyik oldalt mutatják be, amit persze mi teljes mértékben elfogadunk.
Pro-kontra kellenek hírek!
Negatívumként lehet még kiemelni az árukat. Az újság drága! Persze csak 56 forint a … vagy csak 46 forint előfizetőknek egy napilap, amit a Garfield miatt még érdemes is járatni, de egy komolyabb magazinnak bizony borsos ára van.
Egy magára valamicskét is adó magazin rendelkezik weboldallal, amit ingyen és bérmentve megtekinthet a publikum.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy remek magazin előtt tisztelegjek, ami nyomtatott verzióban kihalt, de töretlen erővel folytatja munkáját a weben. Az emlegetett újság a Reakció!
Visszatérve a témára, miért fizessek 500 forintot egy darab papírért, amit ingyen megnézhetek a világhálón? Rajtam kívül sokan gondolják ezt, és még többen se a papíron se képernyőn lévő betűket nem részesítik előnyben.
Egy tanulmány szerint 30 év múlva Amerikában a nyomtatott sajtó eltűnik.
Talán jó, talán rossz lesz a változás, de legyünk optimisták, néha le kell égetni a tarlót, hogy a zöld hajtásoknak legyen hely.
A papírforma eltűnik, de van még más hírforrásunk; a most újraéledő rádió, nem nagy lánggal ég, de azért takarékon megfőzi a maga levesét. És ott van az évtizedek óta aranykorát élő TV.
Az ember vizuális lény. Szüksége van a képre és a hangra a figyelme felkeltéséhez. A TV kielégíti vágyainkat. Látványos és hangos.
Még a híreket is nehezebb elferdíteni, hiszen szem és fültanúi lehetünk, egy-egy talpraesett riporternek hála. Ugyan ez a lehetőség az Interneten is kínálja magát. Másik nagy előnyük az újsággal szemben, hogy LIVE élő egyenes adás is lehetséges. Nem kell megvárnunk a reggeli újságot, hogy megtudjuk miért esett az iskolabusz a szakadékba.
Az újság mindig késésben van, elavult, tegnapi híreket tud csak közölni. De az idő pereg; lépést kell tartani, mert az idő pénz. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem veszem meg az újságot, mivel amit írnak már az esti híradóban lement vagy neten elolvastam amit lehetett.
Másik nagy hátránya és (előnye) a fizikai forma, a hordozhatósága.
Mivel papírból van könnyű ide-oda cipelni és elhagyni, vagy szánt szándékkal eldobni.
Így nő az utcákon a szemét tömege és ezzel arányosan az esőerdők területe csökken.
Persze újrahasznosítás! 10%-ra talán igaz is, de a többi az utcákon hever vagy egy osztályteremben papírrepülővé inkarnálódik.
Mindent összegezve az újság megtéveszt(het), teljesen érdektelen és/vagy a média más fórumain részletesebben megtekinthető információt közöl.
Növeli a szemét mennyiségét és csökkenti a fák számát.
Ódivatú, és ezáltal haszontalan.
Mai fiataloknak pedig teljesen értéktelen.
Keresett hiány miatt pedig a napjai meg vannak számlálva.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése