http://www.parokia.net/kozosseg/200802_index_istenarc.php
Tetszett!
ISTENARC
Azt mondták a templomban, Istenképű vagyok. Nem győzöm sminkelni azt a bizonyos Istenképű pofát, nehogy kitűnjön róla a dolog. Néha már kicsit bohócnak érzem magam. De ha nem teszem…az kész katasztrófa. Ha a metrón nem sütöm le a szemem és olvasok, vagy kotorászok a táskámban, mint mindenki más, akkor pár megálló után meg akarnak verni. Ha az emberek szemébe nézek, azt hiszik, flörtölök, kötöszködöm, perverz vagyok. (vagy csak ők is féltik az Isteni képük? ) Pedig csak nézek. Ilyet pedig csak gyerekeknek és habókosoknak szabad. (Velük jót is szoktam szemezni .)
És a munkahelyem. Elvárják, hogy könyököljek. Ha nem taszítok embereket magam alá, nem létezem. Descartes szerint akkor nem létezem, amikor nem gondolkodom, hanem átadom magam az érzelmeknek. A Biblia szerint meg akkor, ha nem szeretek. Most akkor létezem egyáltalán? És ki szerint? És főként melyikből lehet eltartani a családom?
Istenképű vagyok, és nem győzöm tagadni, mert sokszor át- átvillan az állandósult farsangi álarcomon. Álarc….kudarc….pókerarc… Istenképű vagyok, és bárcsak élhetnék is ezzel az arccal. De nem elég a saját bűneim rétege rajta, a világ még több festéket, mázat vár. Így már nehéz ez az Istenarc.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése