-A cím magáért beszél!
Interjúalanyomnak, egy szuicid hajlamú fiatal lányt választottam, kérésre nevét nem árulom el. 
Depresszió!
Manapság olyan felkapott és népszerű szó.
„Jaj, olyan depis vagyok!” felkiáltásokat bizonyosan mindannyian hallottunk már; de a divatossága ellenére ez még egy komoly betegség marad.
Sok fiatal szenved benne, például az interjúalanyom is.
Középosztálybeli, szerető család nevelte fiatal hölgy az illető, ezért is meglepő a betegsége. Ugye, ki gondolná, hogy egy fiatalnak, kinek még csak most kezdődne az élet, saját maga akar véget vetni…
Továbbiakban vele fogok beszélgetni:
1.Hány éves vagy és mikor volt az első „próbád”?
-Most töltöm a 20-at és középiskola 2. évétől vagyok depressziós. 14 évesen vágtam meg magam először.
Depresszió! Nem érzed, úgy, hogy ez a szó egy kicsit erős, ilyen fiatalon? Hogy egy mai kifejezéssel éljek, -de a világért sem szeretnélek megsérteni, pozőr. Nem vagy te a divat áldozata?
-Szerintem nem. Én tisztában vagyok azzal, hogy ez egy betegség. Mára már kezdek olyan … talán érettségre szert tenni, hogy felismerjem saját korlátaimat, és őszintén tudjak beszélni a betegségemről.
Értem. Talán ez már a gyógyulást mutatja.
-Remélem!
Visszatérve előző kérdésemre : megvágtad magad. Egy 14 éves lányt, akinek a világon semmi baja nem lehet, mi visz rá egy ilyen tettre?
- Még hogy nem lehet semmi problémája. Épp a 14 éves korban lévők a legsérülékenyebbek és legbefolyásolhatóbbak.
Ilyen idősen kezd kinyílni a világ … és a világ nem olyan szép, mint a TV-ben mutatják.
De válaszolok a kérdésre : Érezni akartam! Azért tettem.
Érezni? De mit? Kifejtenéd, ha megkérlek?
Érezni! Érezni, hogy létezem. Vagy, csak unatkoztam. Nem tudom, őszintén nem tudom.
Mint mondtad, kezdesz kilábalni.
Mikor volt a mélypont? Volt olyan idő amikor már te sem hitted, hogy onnan van mélyebbre út?
-Hú! Volt… Igen volt. Tavaly volt, egy időszak, olyan 2 hónapig tartott, amikor 4 óránál többet egy nap nem tudtam aludni. Az nagyon kikészített, a hétvégére, rám sem ismertek a barátaim, és bevallom, már nagyon én sem.
De az igazi mélypont akkor volt, amikor egy éjszaka felkeltem, (akkor már olyan 60 órája nem aludtam, vagyis napi 4 órát) kimentem a konyhába és a legnagyobb kést a csuklómhoz szorítottam. Akkor még nem is akartam megtenni, csak tudni akartam, hogy megtudnám-e tenni, tudni akartam, hogy milyen érzés. Ez volt szerintem a mélypontom.
Nem is az amikor tényleg megtetted?
-3-szor próbáltam öngyilkos lenni, de egyik sem volt olyan mély, olyan meghatározó, mint az a pillanat.
Mesélnél a kísérleteidről?
-Egy délután történt, hazamentem és egyszerűen összevágtam a kezem. Nem volt igazán semmi előzménye, csak úgy jött. A bátyám észrevette, így nagyobb baj nem történhetett, összevarrták és kiengedtek. Vicces volt, mert a bátyám azt hazudta az orvosnak, hogy baleset volt. Persze anyuéknak is ezt mondtuk. Ez volt az első komolyabb esetem.
A családod és a barátaid mit szólnak hozzá … hozzád?
-A szüleim idősek, így nem nagyon tudnak hova tenni. Segíteni akarnak persze, és fizetik a pszichológust.
A bátyámmal megromlott a kapcsolatom, már egy ideje nem is lakik velünk, talán azért is távolodtunk el ennyire, vagy csak … könnyebb neki így, én nem hibáztatom,
Barátaim? Nincs sok, ők viccesnek tartják.
Viccesnek tartják?
-Igen, de én nem veszem zokon, ezt csak azt tudja igazán megérteni, aki benne van a sűrűjében.
Miről lehet megismerni egy depressziós fiatalt? Mik a tünetek szerinted?
-Feketében jár, depis zenét hallgat és állandóan a halálról beszél!
Csak vicceltem, ezek csak pozőrök, nekik ez csak divat. Sok fiatalt ismerek, akik divatból felvesznek egy külsőt, egy érzelmi világot, pedig, még csak gyerekek és nem értenek semmit,
Aki igazán beteg az nem akar az lenni, az nem veri nagydobra, hogy neki milyen problémái vannak, vagyis én nem hívtam fel magamra a figyelmet. Nem tudom más milyen lehet, ha egy ilyen helyzetbe kerül.
Mesélnél az álmaidról? Van visszatérő álmod?
-Csak olyan van!
Próbálom elmenni valahova, de egyszerűen nem megy … nem mozdulnak a lábaim, minél gyorsabban akarok szaladni, annál jobban lebénulok. Mintha a lábaim egyszerűen elolvadnának. Ez az álom szinte minden éjszaka előjön.
Térjünk rá, pár általánosabb témára: Milyen iskolába jársz és mik a terveid utána?
-Műv-törit tanulok fősulin, Szeretem, érdekel is… Jövőterv? Hát… talán beállok a depressziós művészek sorába /nevet/!
Igazából még nincs tervem a jövőre nézve; érdekel a rajzolás, talán azzal fogok foglalkozni.
Milyen zenét hallgatsz? Kedvenc együttesek?
-Sokfélét szeretek és hallgatok.
Run DMC-től a Korn-on keresztül a Secret Gardening midnent. Minden műfajban találok valami apróságot, ami miatt megszeretem, Ilyen téren midennevő vagyok.
Párkapcsolat?
-Volt, igen. De megbíztam benne, és megmutattam a nem túl fényes oldalamat is.
Nem jött be neki /nevet/ , de kinek jönne be, egy sarokban síró remegő lány?!
Most nincs új jelölt?
-Van aki tetszik, de ez még a jövő zenéje.
Tudsz főzni?
Nem! De szeretek enni.
Mégis van valami az életben aminek tudsz örülni.
-Persze, sok apór dolog van az életben, aminek igazán lehet örülni.
Akkor legyen ez a végszó!
Az interjú alatt egy mosolygós jó kedélyű lányt ismertem meg. Furcsa, hogy mit rejthet egy maszk…
Nagyon őszintén válaszolt minden kérdésemre, de kérte, hogy még név nélkül se jelenjen meg pár gondolat, én ezt tiszteletben tartom.
Hozzáhasonló fiatal rengeteg van; talán megoldás lenne, ha a családok leülnének néha napján átbeszélni dolgaikat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése