absence

2010-05-05T11:12:00.001-07:00

2010-05-05T11:09:00.001-07:00

reklám

2010-05-05T10:39:00.000-07:00

http://pussyandlove.blogspot.com/

2009-10-08T09:34:00.000-07:00

SUB

2009-08-12T12:09:00.000-07:00

Ha holnap nagyon unatkozni fogok, akkor felpakolgatom az eddig elkészül H feliratokat!
Gyengébbek kedvéért, H, mint HENTAI!

Pedofília után, ez sem lesz nagy meglepetés!

rádiÓ

2009-07-15T06:26:00.000-07:00

Üdv a hallgatóknak!
A következő 1 óra a tetoválás jegyében fog eltelni. Pro, kontra; és megszólal a téma szakavatottja xyz.
Rock METÁL nóták is felcsendülnek, érdemes minket hallgatni.
A műsorért felelősek : Anzi, Gyuszi, mors

Közkonf:
Akik csal most kapcsolták be rádiójukat azoknak a téma: TETOVÁLÁS!
Anzi vagyok és nektek szóljon az IN EXTREMO!

2009-06-21T06:23:00.001-07:00

MEME

2009-03-16T10:52:00.001-07:00

ŐSZ

2009-03-09T10:47:00.001-07:00

Kertészet nagyüzemben

2009-03-02T10:57:00.000-08:00

Minap kezembe akadt egy küldföldi kertészeti magazin.

Abban a fő hír a következő volt: Átalakulóban a kert divat! A megszokott lapos sövényeket a magasra nyúló Barackfa váltja fel.

Örömmel vettem ezt a meghökkentő változást.

Sajnálatos módon a mi kertjeinkben még sokáig uralkodni fog az alacsony növésű Szegfű.

II.

Egy amerikai kertész barátom, a minap mesélte, hogy végre leteheti a nehéz sövényvágót.

Mi az, új munkát találtál? -Kérdeztem tőle meglepően.

-Á dehogy, csak az emberek ráuntak a Bokorra, most mindenhova Barackfákat kell ültetni!

Milyen hóbort ez... -lepődtem meg válaszán, de utána egyből el is szomorodtam.

-Nálatok még midig a Vörös Szegfű a divat? -kérdezte nevetve.

BUS

2009-03-01T09:06:00.001-08:00

Biztos te is vártál már a buszra egy buli után.
Éjszaka, hideg, vizes pad, és ami vele jár.
Mégis más, mint egy szokványos utazás éjszaka, (főleg, ha még van is benned egy légkör) sokkal spirituálisabb élmény az egész.
Várni és várni, nézni a holdat, a csillagokat, már ha látnád a lámpák fényétől, és telik az idő. Amikor nem vagy a toppon és az érzékszerveid sem túl kiélezettek, teljesen másképp fogod fel a világot, a történéseket.

Hajnali 4:20 végre indul az első busz!
Valahogy felszállsz egy harmincegyesre, és leülsz hátra, hogy kényelmesen elfeküdhess. Pár perc bóbiskolás után felébredsz (hála a csövesnek, aki melléd ült) és látod, hogy egész szép társaság gyűlt össze a buszon.
.
Fáradtan tekintesz végig, utastársaidon. Idősebb pár (de mit keresnek ilyenkor a buszon? Olyan ismerősek…) diszkóból szabadult fiatalok, éjszakás műszak után hazatartó prolik és egy furcsa androgün fiú/lány…
Érdekes látvány, nem az a homo fílinges, akiket lehet látni az utcán, hanem igazi androgün.

Na meg persze ott az a büdös csöves…
Minek engednek fel a buszra egy ilyet? Kérdés teljesen jogos volna, mégsem erre gondolsz.
Az ilyen, hogy jutott idáig? Biztos voltak szülei, talán ő maga is szülő… akkor mi a fenéért lett ilyen selejt?!
Érdekes módon ezen kezdesz el filozofálni (Nota bene: sose igyál többet). Máskor csak undorodva fordulsz el az ilyenektől, de most mégis a csövesen gondolkodsz és úgy általában ezeken. Pár deci tényleg megváltoztatja az embert.
A csöves leszáll; vége a társadalom-megváltoztató szociológia kérdések és válaszok keresésének; új „célpontot” keresel.
Kicsit nyomott tekintettel nézel végig a maradékon. Hú! ez aztán a míves társaság, ilyenkor jön jól az illuminált állapot.
Első színes jelenség, aki figyelmedet megragadja a diszkós kölykök, akik nyalják-falják egymást… Milyen romantikus a XXI. Század Rómeó és Júliára… vagy várj! Eszedbe jut, hogy te nem is hiszel a romantikában. És amúgy is, utálod az ilyeneket… Fej rázva fordulsz el (ami igen rossz ötlet volt, mert a kezdeti hányinger felerősödik… sikerül nem összehányni a buszt). Nézzük az öregeket. Papa meg a mama. Ezek mit keresnek itt?! Ha tudnál összefüggően egymás után pakolni szavakat alkoholpára nélkül, és ha ez a rohadt busz nem rázna annyira még talán oda is mennél, egy gyors mélyinterjúra, de mivel ezek a feltételek nem adottak, így a fantáziádra bízod a dolgot. Az idős pár földönkívüliek, állruhában/testben … remek megállapítás, de neked megteszi egyenlőre.
Kis szünetet tartasz a felmérésben és megpróbálsz a 4 ülésen elfeküdni… hát nem jött össze! Kemény, kényelmetlen, meg amúgy is, rohadt büdös van ezen a buszon.
Nem adjuk fel. Csak azért is szórakoztatod magad. Olvasol! Te egy igazi kultúrember vagy. „Maris meg a Feri itt dugtak” –ej de jó nekik. „Géza Búza” –igazi költő lehetett a poéta. És még van valami kriksz-kraksz az ülés hátoldalán, de az már meghaladja az ókori nyelvekben való jártasságod. Szerencsére az ablak-kar-fej pozíció egész kényelmesnek bizonyult.

A prolik. Munkásnadrág, koszos kabát, hajnalban menni haza… Ez az élet. Apád se volt különb, talán te se leszel, vagy talán igen, de majd ez kiderül.
Milyen szépek a fények, milyen gyorsan mennek az autók (gyorsan terelhető a figyelmed), csak ez a busz nagyon lassú.
Törölgeted az ablakot, -persze nem párás, a szemeddel van gond. Földrajz órák minden percére erősen visszaemlékszel és pár perc alatt sikerül megállapítanod, hogy hol jársz. Valahol a városban! Szűkíteni nem tudsz, de nem is érdekel, majd a sofőr lepiszkál a buszról, ha eleget mentél.
Zseb. Üres. Másik zseb? Az is. Kúrva életbe! Kabát? Áhh megvan, rohadt telefon. Nem hívott senki, megkönnyebbülés.
Az idős házaspár átölelte egymást, hát igen ez a szerelem…
Leborulsz az előtted lévő székre, meglepően pihentető, nah így elleszel egy darabig.
Csak érj haza, ledobod a cipőd és ledöglesz az ágyba. Ilyen buli se kell még egy. Te vagy a hülye, hogy ilyen baromságokra rá lehet venni. Mégse túl praktikus ez a fejtartás, -hányinger!
Ha lehet még szebb fejjel feltekintesz, hunyorogsz, mint aki most kelt fel. Mi a… Mit les az a kis majom?!
A fiú lány téged néz! Ez most jó vagy most akkor ez miez? Mert ha lány, akkor minden ok, de ha valami fiú, akkor viszont ez nem kellemes helyzet. Vagy mondjuk … á nem, az azért nem …
Nézed te is –ez már szemezés. Fura egy valami, az biztos, csak néz és a szája se rebben. Rákacsintasz; poénosan, csak nem érti félre. (Valami torz fejet vághattál, mert elmosolyodik.) Legalább még él, mert ha halott fiúra izgulnál, az kínos volna, már ha emlékeznél erre az éjszakára.
Lefordulsz, mert azért mégse fogsz a buszon kikezdeni, egy ilyen kétes alakkal.
Inkább gondolkodj! Mikor is, meg hol is, mit csináltál ma? Az addig ok, hogy haverral elmentetek a városba, aztán jött pár ismerős, akik megkínáltak valami kellemes itallal. Igen-igen, ez eddig tiszta. Utána? Utána valami kocsmában folytatod, a finom ital fogyasztását hö-hö.
Aztán meg merre is mentél? A hídhoz köpködni. Jah, igen, valamelyik kulturális, fergeteges ötlete lehetett.
Aztán meg volt valami; a finom itallal ismerkedhettél továbbra is, mert onnantól nem túl éles a kép.
Buszmegálló, aztán busz. Hmm, egy egész kerek kis történet lett belőle.

Örvendezve felnézel, mégse vagy te teljesen hülye, De mi a fene, az a beteg feléd jön. Mi a fene lehet ezzel. Nah majd kiderül, visszadőlsz. Nagyon kapós lehetsz, az alkohol mindenkit megszépít, de azt is aki megissza?! Kuncogsz egy sort poénodon. És tényleg! Tényleg hozzád jött; leül melléd. Hát ez cifra lesz. Fel sem emelkedve felé fordulsz, semmi extra, nem nyúl magához, kés sincs nála, sajnos pia sem. Akkor ez OK, megállapítod.
-Szia

Ez hihetetlen, ez beszélni akar veled. De ami még hihetetlenebb, hogy még a hangja alapján se tudod eldönteni, hogy ő most milyen csapatban játszik?!

Végülis mindegy, nem leszel paraszt, büfögsz neki te is egy Sziát. Reménykedjünk, hogy megértette, mert a mostani képességeid, nem alkalmasak nyelvi hangok képzésére. De no para, a kis furcsa megértette, vagy csak úgy érezte, hogy ő beszédbe elegyedhet veled.
-Mít? –kérdezel vissza, kicsit durvábban, mint azt akartad.
Kedvesen elmondja még egyszer! Azt a kúú.. akkor mégse hallottad rosszul. Ez valami fogyatékos, vagy Jehova tanúja; persze ez a kettő nem zárja ki egymást.
Mit kezd el szövegelni neked? -Az élet ajándék, de könnyen el lehet veszíteni…
Hát ez tényleg téríteni akar.
Nevetésre húzom a számat, de nem nézek rá se, hátha veszi a lapot. De nem.
Mindenáron beszélgetni akar velem.
-Merre jártál ma este?
Én vagyok a hülye, de válaszolok neki. Barokkos körmondatokat meghazudtoló replikát kanyarítok neki.
-Bulizni, de látszik is.
És még egy mosoly, hogy lássa kivel van dolga.
-És azután?
Kezd idegesíteni.
-Passz, de inkább távolodj!
Nem voltál túl meggyőző. Marad és folytatja a hülye dumáját.
-Az emberek nem becsülik azt, amilyük van, amíg el nem veszítik, nincs ez másképp az életükkel sem.
Hihetetlen, de végül is hadd mondja, hátha valami vicces kerekedik belőle. Még mindig ott az ütőkártyád, amivel biztosan elzavarhatod: „Az én uram a SÁTÁN!” De még figyelsz a közhelyes térítő dumájára.
-Sokféle képen meghalnak manapság az emberek. Munkahelyi balesetben, öregkorukban, de sajnos túl fiatalon is, a mértéket nem ismerő életük miatt. Saját magukat mérgezve.
-Ez így van. Örüljön, bekapcsolódsz a beszélgetésbe.
-De meghalhatnak egyedül, az utcán.
Hülye csövesek, jó hogy már az előbbi hobó leszállt, biztos nem tetszene neki ez a szöveg.
Megkérdeznéd a nevét a ... aa … neki, ezzel eldöntve a nemiségét, amikor megnyomja a gombot és azt mondja, hogy szállj le, megérkeztél. Furcsán nézel rá, ez valami perverz lehet, aki kukkolt, mert tényleg itt kell leszállnod.
Hát… ez furcsa volt, de inkább leszállsz.
-Szevasz-t még odavágsz neki és leugrasz a buszról.
Makogott még valamit, de nem érted…
Ilyen buszra se szállsz többet, ennyit elért a hülye Jehovája.
Végre otthon. Ágy. Alvás.
Reggel anyád költ:
-Fiam! –Ordít édesanyád
-Te hol a … jártál?! Hogy néz ki a ruhád? Mint aki a folyóban úszott.
Még jó, hogy nem is tudsz úszni.
-Hát, buliztunk. Gyors válasz, elfogadja, meglepően gyorsan.
-Szegény Brislicék!
Imád pletykálni, ha van valami pletyka rögtön megosztja veled. De minek?
De ha már nem baszott le, kedves leszel, visszakérdezel, mintha érdekelne, vagy ha tudnád kikről van szó:
Mi történt velük?
-Meghaltak
-Igen? De azok meg kik voltak?
-A szomszédban laktak, tudod!
-Nem.
-A szomszéd néni meg a férje, tegnap este haltak meg álmukban. A Brislic bácsi lánya találta meg őket.
Most mesélte Marika.

Jó! Ez most akkor meghaladja a még nem teljesen alkoholmentes agyadat.
A két öreg a buszon … á, de biztos tévedsz.

Kevenc Album

2009-03-01T08:21:00.000-08:00

Egyik legfaszább hard core PUNK zenekar:

REZSIM és a szarzsákok!

Ajánlom mindenkinek!

Aki a Ska-t szereti, annak itt az egyik legújjab ska zenekar : SKAtofília.
Szókimondó igaz szövegek jellemzik, nagy érzelmekkel megspékelve.

Bocs, d ez egy rövid bejegyzés volt.

ALBUM

2009-02-28T06:56:00.001-08:00

Pedofília, Loli, szerelem

2009-02-20T05:01:00.000-08:00

Interjú alanyom egy pedofil! Igen, pedofil. A téma adott; napjainkban egyre többet foglalkozik a sajtó ezzel a jelenséggel. Talán túl is reagálják. Olykor tévesen ítélik meg a helyzetet. Természetesen, a gyerekbántalmazás elítélendő és törvénybeütköző cselekedet, de nézzük meg a másik oldalt is. Manapság a liberális országokban, már szinte minden legális, SM, HOMO … Én nem azt akarom mondani, hogy a pedofíliát legalizálni kéne, mert nem, én elítélem a gyerekbántalmazókat, de ettől függetlenül a média, a politikusok, direkte felhergelik a közvéleményt, ezzel is magukat állítva be „jófiúnak”.Interjú alanyom egy pedofil! Igen, pedofil.
Az ókori görögöknél, rómaiaknál, és napjainkban a katolikus egyházban is elfogadott szertartás a fiatalok … „segítése”. De nem húzom tovább a szót, lássuk a beszélgetésem eredményét. Reméljük valaki majd felháborodik rajta.
(Igen, minden szava igaz, a főszereplő, megtette és ha kiskorú lány vagy, akkor félj, mert a mumus nem létezik, de ő igen ;)

-Kérdésem: Hány éves vagy? (Ez egy érthető és fontos kérdés, ha látjuk az interjú témáját!)

Shy: Húsz.

-Jelenleg kapcsolatban élsz? (legális kapcsolat)

Shy: Pillanatnyilag nem.

-Volt már legális kapcsolatod?

Shy: Legális... Furcsa szó ez. Ez alatt azt érted, hogy velem egykorú lánnyal?

-Vagy idősebbel! De mindenképpen a büntetőtörvénykönyvnek megfelelő életkorban lévő lány.

Shy: ... Tetszik a megfogalmazás. És igen, többször is.

-Értem. Mondjuk el is hiszem

Shy: Aljas. XD

-Miben nyilvánul meg a te (nem) mindennapi vonzódási köröd?

Shy: Mint oly sokan, én is a fiatalabb lányokat preferálom. Ebben tulajdonképpen semmi különös nem is lenne, ha ez nem venne fel extrém mértékeket.

-Extrém mértékek?

Shy: Hát... Úgy fogalmaznék, hogy alulról súrolja a legalitás határait.

-Akkor itt az ideje az eddig elhúzott kérdésnek.
Volt már sexuális kapcsolatatod kiskorúval?

Shy: Szexuális jellegűnek mondanám.

-Kifejtenéd?

Shy: Nem vagy túl indiszkrét... Én sem leszek az. Természetesen kifejtem.

-Ez egy ilyen műfaj. Semmiféle fajta tabu téma nem lehet!

Shy: A teljesség kedvéért kezdjük talán a kevésbé "érdekesekkel". Első jelentős kalandomnak azt tekintem, mikor tizennégy évesen egy egyszerű játéknak, gyermeki tapasztalatszerzésnek titulálható rövid kapcsolatom volt egy nálam két évvel idősebb lánnyal. Akkor még kiskorúnak számított nem? Hehe. Szerintem érdemes megjegyezni, hogy akkor épp a huszonegy éves barátját csalta meg velem... Később, tizenhét évesen egy szintúgy tizenhat éves lánnyal kerültem összetűzésbe... Életem talán legkellemetlenebb emléke. És egy meghatározó pont is a szexuális orientáltságom terén is.
A növésben lévő lány még fejletlen, de már csüngő melleinek látványát azt hiszem az életben nem fogom tudni elfelejteni... Brrr... Soha többet olyan lány, akin egy-két kilónál több zsírfelesleg van.
Azt hiszem, akkor döntöttem úgy, hogy az akkor pár évvel azelőtti ideálom marad továbbra is az, akibe reménytelenül szerelmes maradok. A gond az, hogy őt utoljára tizennégy éves korában láttam, és nem tudok megszabadulni gyönyörű illúziójától...

Eh... Igen, kicsit eltértem a témától. Szóval vissza a kérdésre. Mindezek után elkezdtem "érdekes" dolgokat művelni. Olyanokra gondolok, mint például uszodai öltözőben kislányok kukkolása, és nyomasztóan fiatal lányok szexuális célzattal való mustrálása.
A legextrémebb, ami valaha történt pedig...
Nem kicsit szégyellem is, hogy ez egyáltalán bekövetkezett, de mit tagadjam, így volt. Anno két öcsémet - hála a jó égnek, hogy nincs lánytestvérem, mert akkor lehet, hogy most vérfertőzésről is mesélnék - nekem kellett levinni "megsétáltatni", azaz levinni a játszótérre, ami persze tele van jóval pubertáskor előtti gyermekekkel. A kicsik valamiért szeretnek kekeckedni a nagyobbakkal, így sokszor vagy tíz gyerek is csimpaszkodott rajtam, szó szerint nyúztak. Nem tudom, honnan jött a kósza ötlet, de egyszer az egyik öt év körüli lánykát - gyermekként ugye nem tudta mit csinálok vele - a már-már szokványos birkózós, engem-nyúzós játék közben... Hát... Csúnya szó, letapiztam. Oké, hogy folyton egymást "fogdostuk" a kicsikkel, de én kifejezetten olyan helyre nyúlkáltam, amire én szexuális célból gondoltam. Felébredt bennem a kíváncsiság. Nem nagyon emlékeztem, hogy milyenek a kicsi lányok, mert hat éves körül lehettem, mikor utoljára olyat láttam. Mikor a kicsik közül csak ő volt velem, önfeledt nevetését kihasználva félre-félre húzogattam (nagyon) rövid nadrágját, és bugyiját, nem sokkal később már apró, puha nemiszerv-kezdeményét is fogdostam... Hirtelen nem tűnt olyan rossz ötletnek, de később leesett, hogy mit tettem. Röstelltem magam, és hetekig nem akartam kimozdulni se otthonról. Akkor tudatosult bennem, hogy mivel utóbbi cselekedetem meglehetősen izgalomba hozott, valószínűleg pedofil vagyok. Sőt, talán rosszabb, hisz egy óvodáskorú gyermekre ráizgulni már infantofília.
Akkor gondolkodtam el azon is, hogy visszanézve addigi életemet, mindig is a fiatal, vékony, és... Hogy is mondjam... "Deszka" lányok vonzottak.

-Loli megfelelő szó lesz! Későbbiekben ezt használjuk

Shy: Áh, Vlagyimir Nabokov Lolita regényére célzol ezzel? Igen, valójában én is szívesebben használom magamra az internetes körökben már-már közkeletű "lolita komplexusos", azaz "lolikon" szót... Valójában majdnem ugyanazt jelenti, mint a pedofília, de mégis... Valahogy szebben hangzik.

-Igen, ha olyan szóval élünk, ami nem midnenki simer, máris elveszi az élét a jelentésének! Eddig kislányokról beszéltél csak. Kisfiúk? Bisexuális vagy?

Shy: Kegyetlen vagy.
Jó, jó, hogy a kisfiúknak sincs túl nagy mellük, meg ők sem szőrösek... De abszolúte nem hoznak lázba.

-Értem.
Hát legalább ennyivel is kevesebb "betegség"

Shy: Érdekes, hogy sokan gondolják, aki a kis melleket kedveli, az már egyből meleg is...
Persze nálam nem csak ennyiből áll a perverzióm, mint tudjuk.

-Mondtad, hogy volt már "normális" kapcsolatod is.

Az csak álca volt? Magadat és a környezetedet nyugtattad vele?

Shy: A fent már említett két lánnyal (bőven) lett volna alkalmam elveszíteni a szüzességem, mint olyan, de... Ez valami hülyeség lehetett, amihez valamiért nagyon ragaszkodtam; az Igazival szerettem volna először szeretkezni, vagy legalábbis egy fiatal szűzzel. Mint valami mesében, hehe. Hát ez nem jött össze, ugyanis húsz évesen egy nálam egy évvel idősebb hölggyel hozott össze a sors. A negyedik, vagy talán az ötödik fiú voltam neki az életében, így tapasztalattal, azzal rendelkezett. Meg keblekkel is, elég dúsan. Persze nem mondom, hogy rossz volt, nagyon is jó! Egy érett nő látványának - és érzetének - megvan a maga varázsa, fizikálisan nem picit hoz lázba. De ami a fantáziámat olyan mértékben beindítja, hogy az agyam hallhatóan kattog, és láthatóan szikrázik, az mindig is... Ne ragozzuk túl, egy loli volt.

Álca? Nem mondanám. A lány belém szeretett, nekem pedig mindegy volt. Voltam már fordított helyzetben, és egyik lány sem adta meg nekem az esélyt. Én nem voltam ilyen. Legalább neki legyen jó alapon... Persze nekem se volt rossz, mint említettem... Csak nem volt az igazi. De legalább elmondhatom, hogy volt egy normális, kiegyensúlyozott kapcsolatom. A végén még sajnáltam is, hogy véget ért... Épp kezdtem megszeretni a lányt. (1

-Ez nagyon romantikus. Nem próbálod meg megint a lánnyal?

Shy: Ő szerette volna, hogy legyen köztünk valami, és ő szerette volna azt is, hogy vége legyen. Mintha nekem beleszólásom se lett volna... Ő jött, rám rontott, letiport, és eltűnt. Tömören így írnám le viharos, de kellemes kapcsolatunkat.

-Akkor elmondhatjuk, hogy nem voltál belé szerelmes. Voltál már szerelmes? (kiskorúba vagy nagykorúba)

Shy: Is-is. Kifejtsem?

-Természetesen.

Shy: Rendben, akkor untatlak egy cseppet. Ha három gyerekszerelmemet nem vesszük figyelembe, az első tizenkét éves koromban volt, és nagyjából két évig tartott. Ő az, akit már mondtam, hogy a mai napig nem tudom elfelejteni. Valójában minden lányban őt keresem... Tizennégy évesen, nem sokkal az első - szintén már említett - szexuális jellegű kapcsolatom után egy 17 év körüli, nálam jóval érettebb gondolkodású lány fogott meg... Azt hittem az is szerelem, de nem, csak azt akartam, hogy az legyen. Előző csalódásomat próbáltam feledni. Nem sikerült. Esélyem sem volt, meg távol is laktunk egymástól, úgyhogy végül semmi sem jött össze. Ekkor igencsak bezárkóztam, évekig nem is próbálkoztam a lányoknál. Életem legszebb éveit pazaroltam számítógépes játékokra, én marha... Az internet hozott változást az életembe. Haverjaimnak hála rászoktam az animékre és mangákra, bár eleinte elfogult voltam, a hentaik is érdekeltek némelyest, kiváltképp a loli-hentaik. Persze nem azok tettek beteggé, alapból az voltam mindig is, heh. Szóval az internet. Chat-es szerelem. Mivel teljesen elszoktam a valóságtól.

Ebbe a csapdájába is beleestem 18 évesen.
20 évesen, az általad "normálisnak" nevezett kapcsolat előtt egy "normális" - értsd nálam alig két évvel fiatalabb - lányba habarodtam bele, persze ez is sanyarú véget ért.

Mindent összevetve úgy érzem, hogy igazán csak egyszer voltam szerelmes - először.

-Kalandos szerelmi élet. De talán minden ilyen korú fiú elmondhatná ugyan ezt. De elszakadtunk a fő témánktól.
Mi a véleményed a pedofíliáról? Gyermekbántalmazásokról. Egyre többet hallani ilyen esetekről. Nem tartod gerinctelen undorító dolognak, egy ártatlan gyermek bántalmazását?

Shy: Megvetem az összes embert, aki ilyenre fanyalodik. Igen, többek közt magamat is. Az, hogy konkrét tettekig nem fajulnak pervertált gondolataim nem ment fel semmi alól. Bár az én - nem is annyira - titkolt vágyaim egy fiatal lány eljuttatása abba a paradicsomba, ahová csak egy fiú viheti el, nem pedig saját kielégülésemre hajazó, öncélú nemi erőszak. De teljesen tökmindegy melyiket művelném ezek közül, hisz az érvényes jogszabályok szerint mindkettő börtönbüntetést vonna maga után...

Most visszakérdeznék. Hallottad-e azt, hogy egy újság egy állatkínzással kapcsolatos cikkével kapcsolatban több, mint tízszer annyi visszajelzést és levelet kapott, mint egy azt megelőző gyermekbántalmazással kapcsolatosra?

-Nem! De megértem. Nincs cukibb egy apró kicsi állatnál!

Shy: Bahhh... Ez undorító. Az emberiséggel van a baj. Jobban elítélik egy nyamvadt állat bántalmazását, mind egy kislányét. És még én vagyok a beteg...

-Barátaid tudnak a perverzióról? Mit szólnak hozzá?

Shy: A barátaim, és azon haverjaim, akikben megbízok, tudnak róla persze, már majdnem hogy kérkedek vele. Többnyire jó poénnak veszik... Mert többségük nem tudja, hogy mennyire komoly. És a fenti esetekről sem tudnak.

-Akkor viszont köszönöm, hogy ilyen őszintén beszéltél magánéletedről.

Shy: Ezt persze annak függvényében tettem, hogy megbízok benned, és abban, hogy ez az interjú anonim marad, és nem a megyei rendőr főkapitányságon végzi!

-HEHE

Shy: Sikerült megfelelően objektív képet adnom, vagy még kíváncsi vagy dolgokra?

-Miért fajul valaki ilyen irányba? Pszichológussal beszéltél már? Vagy valami öndiagnózis? Család káros behatása?
Te mint "szakértő", szerinted, miért lesz valakiből lolicon?
És még egy idevágó kérdés: Van a baráti, vagy ismeretségi körödben, aki hasonló beállítottságú, esetleg más, nem normális az érdeklődési köre?

Shy: Huh, de sok kérdés ez így hirtelen. Az első hármat összefoglalnám, nem érdekel holmi agyturkászok véleménye, nem vagyok én annyira idióta, hogy ne tudjam magamtól mi bajom. Vagy ha mégse tudnám, akadnak szakkönyvek, és tudok olvasni. És ezek alapján igen, minden, amit itt mondtam, öndiagnózis. Hogy ki miért válik loliconná, azt én megmondani nem tudom, egyedül a magam nevében beszélhetek. Egyes pszicho-patológusok szerint az ember már a génekben hordozza a hajlamot, szerintem a tapasztalatok alakítottak ilyenné. Nem voltam egy csodagyerek, de négy éves korom óta rendszeresen olvasok, mindenféle tudományos tartalommal is találkoztam, nyolc-kilenc évesen már javában tisztában voltam az szexualitással és a szaporodás folyamatával. Talán túl korán, ugyanis már akkor is igyekeztem megszerezni első tapasztalataimat, és mint olyan, a dolgokról általában az első emlékek a legerősebbek és legmeghatározóbbak - én erre vezetem vissza a fiatal lányok imádatát.

Élőben csak egy hozzám hasonló lolicont ismerek, huszonegy évesen egy tizenöt éves lánnyal jár... Már nem először
Amúgy meg csak internetről ismerek srácokat, akik hozzám hasonló komplexusokkal küzdenek.

Megemlíteném még elvetemült világi cimborámat, aki kizárólag sellőkre, elfekre, és különböző nem emberi kinézetű humanoidokra izgul. Ez megfelel nem normális érdeklődési körként? Heh...

-Több, mint vártam
Köszönöm az interjút! Sok szerencsét, vagy talán inkább ne, a te és gyermekeink érdekében.

Shy: Én is köszönöm, hogy megoszthattam tudásomat, remélem hasznod válik belőle. A gyermekeket meg nem kell féltened, (talán) van bennem annyi akaraterő, hogy ne tegyek semmi meggondolatlant. Reméljük a többi loliconnak is lesz annyi akaratereje.
Viszlát!

u.i.: Természetesen tiszteletben tartom, alanyom névtelenségéhez való jogát, igen kérésre sem adom ki személyazonosságát, kivéve ha a rendőrség fenyeget :D

Istenarc

2009-02-16T06:57:00.004-08:00

http://www.parokia.net/kozosseg/200802_index_istenarc.php
Tetszett!

ISTENARC

Azt mondták a templomban, Istenképű vagyok. Nem győzöm sminkelni azt a bizonyos Istenképű pofát, nehogy kitűnjön róla a dolog. Néha már kicsit bohócnak érzem magam. De ha nem teszem…az kész katasztrófa. Ha a metrón nem sütöm le a szemem és olvasok, vagy kotorászok a táskámban, mint mindenki más, akkor pár megálló után meg akarnak verni. Ha az emberek szemébe nézek, azt hiszik, flörtölök, kötöszködöm, perverz vagyok. (vagy csak ők is féltik az Isteni képük? ) Pedig csak nézek. Ilyet pedig csak gyerekeknek és habókosoknak szabad. (Velük jót is szoktam szemezni .)
És a munkahelyem. Elvárják, hogy könyököljek. Ha nem taszítok embereket magam alá, nem létezem. Descartes szerint akkor nem létezem, amikor nem gondolkodom, hanem átadom magam az érzelmeknek. A Biblia szerint meg akkor, ha nem szeretek. Most akkor létezem egyáltalán? És ki szerint? És főként melyikből lehet eltartani a családom?
Istenképű vagyok, és nem győzöm tagadni, mert sokszor át- átvillan az állandósult farsangi álarcomon. Álarc….kudarc….pókerarc… Istenképű vagyok, és bárcsak élhetnék is ezzel az arccal. De nem elég a saját bűneim rétege rajta, a világ még több festéket, mázat vár. Így már nehéz ez az Istenarc.

Interjú

2009-02-16T06:53:00.000-08:00

-A cím magáért beszél!

Interjúalanyomnak, egy szuicid hajlamú fiatal lányt választottam, kérésre nevét nem árulom el.

Depresszió!
Manapság olyan felkapott és népszerű szó.
„Jaj, olyan depis vagyok!” felkiáltásokat bizonyosan mindannyian hallottunk már; de a divatossága ellenére ez még egy komoly betegség marad.
Sok fiatal szenved benne, például az interjúalanyom is.
Középosztálybeli, szerető család nevelte fiatal hölgy az illető, ezért is meglepő a betegsége. Ugye, ki gondolná, hogy egy fiatalnak, kinek még csak most kezdődne az élet, saját maga akar véget vetni…

Továbbiakban vele fogok beszélgetni:

1.Hány éves vagy és mikor volt az első „próbád”?

-Most töltöm a 20-at és középiskola 2. évétől vagyok depressziós. 14 évesen vágtam meg magam először.

Depresszió! Nem érzed, úgy, hogy ez a szó egy kicsit erős, ilyen fiatalon? Hogy egy mai kifejezéssel éljek, -de a világért sem szeretnélek megsérteni, pozőr. Nem vagy te a divat áldozata?

-Szerintem nem. Én tisztában vagyok azzal, hogy ez egy betegség. Mára már kezdek olyan … talán érettségre szert tenni, hogy felismerjem saját korlátaimat, és őszintén tudjak beszélni a betegségemről.

Értem. Talán ez már a gyógyulást mutatja.

-Remélem!

Visszatérve előző kérdésemre : megvágtad magad. Egy 14 éves lányt, akinek a világon semmi baja nem lehet, mi visz rá egy ilyen tettre?

- Még hogy nem lehet semmi problémája. Épp a 14 éves korban lévők a legsérülékenyebbek és legbefolyásolhatóbbak.
Ilyen idősen kezd kinyílni a világ … és a világ nem olyan szép, mint a TV-ben mutatják.
De válaszolok a kérdésre : Érezni akartam! Azért tettem.

Érezni? De mit? Kifejtenéd, ha megkérlek?

Érezni! Érezni, hogy létezem. Vagy, csak unatkoztam. Nem tudom, őszintén nem tudom.

Mint mondtad, kezdesz kilábalni.
Mikor volt a mélypont? Volt olyan idő amikor már te sem hitted, hogy onnan van mélyebbre út?

-Hú! Volt… Igen volt. Tavaly volt, egy időszak, olyan 2 hónapig tartott, amikor 4 óránál többet egy nap nem tudtam aludni. Az nagyon kikészített, a hétvégére, rám sem ismertek a barátaim, és bevallom, már nagyon én sem.
De az igazi mélypont akkor volt, amikor egy éjszaka felkeltem, (akkor már olyan 60 órája nem aludtam, vagyis napi 4 órát) kimentem a konyhába és a legnagyobb kést a csuklómhoz szorítottam. Akkor még nem is akartam megtenni, csak tudni akartam, hogy megtudnám-e tenni, tudni akartam, hogy milyen érzés. Ez volt szerintem a mélypontom.

Nem is az amikor tényleg megtetted?

-3-szor próbáltam öngyilkos lenni, de egyik sem volt olyan mély, olyan meghatározó, mint az a pillanat.

Mesélnél a kísérleteidről?

-Egy délután történt, hazamentem és egyszerűen összevágtam a kezem. Nem volt igazán semmi előzménye, csak úgy jött. A bátyám észrevette, így nagyobb baj nem történhetett, összevarrták és kiengedtek. Vicces volt, mert a bátyám azt hazudta az orvosnak, hogy baleset volt. Persze anyuéknak is ezt mondtuk. Ez volt az első komolyabb esetem.

A családod és a barátaid mit szólnak hozzá … hozzád?

-A szüleim idősek, így nem nagyon tudnak hova tenni. Segíteni akarnak persze, és fizetik a pszichológust.
A bátyámmal megromlott a kapcsolatom, már egy ideje nem is lakik velünk, talán azért is távolodtunk el ennyire, vagy csak … könnyebb neki így, én nem hibáztatom,
Barátaim? Nincs sok, ők viccesnek tartják.

Viccesnek tartják?

-Igen, de én nem veszem zokon, ezt csak azt tudja igazán megérteni, aki benne van a sűrűjében.

Miről lehet megismerni egy depressziós fiatalt? Mik a tünetek szerinted?

-Feketében jár, depis zenét hallgat és állandóan a halálról beszél!
Csak vicceltem, ezek csak pozőrök, nekik ez csak divat. Sok fiatalt ismerek, akik divatból felvesznek egy külsőt, egy érzelmi világot, pedig, még csak gyerekek és nem értenek semmit,
Aki igazán beteg az nem akar az lenni, az nem veri nagydobra, hogy neki milyen problémái vannak, vagyis én nem hívtam fel magamra a figyelmet. Nem tudom más milyen lehet, ha egy ilyen helyzetbe kerül.

Mesélnél az álmaidról? Van visszatérő álmod?

-Csak olyan van!
Próbálom elmenni valahova, de egyszerűen nem megy … nem mozdulnak a lábaim, minél gyorsabban akarok szaladni, annál jobban lebénulok. Mintha a lábaim egyszerűen elolvadnának. Ez az álom szinte minden éjszaka előjön.

Térjünk rá, pár általánosabb témára: Milyen iskolába jársz és mik a terveid utána?

-Műv-törit tanulok fősulin, Szeretem, érdekel is… Jövőterv? Hát… talán beállok a depressziós művészek sorába /nevet/!
Igazából még nincs tervem a jövőre nézve; érdekel a rajzolás, talán azzal fogok foglalkozni.

Milyen zenét hallgatsz? Kedvenc együttesek?

-Sokfélét szeretek és hallgatok.
Run DMC-től a Korn-on keresztül a Secret Gardening midnent. Minden műfajban találok valami apróságot, ami miatt megszeretem, Ilyen téren midennevő vagyok.

Párkapcsolat?

-Volt, igen. De megbíztam benne, és megmutattam a nem túl fényes oldalamat is.
Nem jött be neki /nevet/ , de kinek jönne be, egy sarokban síró remegő lány?!

Most nincs új jelölt?

-Van aki tetszik, de ez még a jövő zenéje.

Tudsz főzni?

Nem! De szeretek enni.

Mégis van valami az életben aminek tudsz örülni.

-Persze, sok apór dolog van az életben, aminek igazán lehet örülni.

Akkor legyen ez a végszó!

Az interjú alatt egy mosolygós jó kedélyű lányt ismertem meg. Furcsa, hogy mit rejthet egy maszk…
Nagyon őszintén válaszolt minden kérdésemre, de kérte, hogy még név nélkül se jelenjen meg pár gondolat, én ezt tiszteletben tartom.
Hozzáhasonló fiatal rengeteg van; talán megoldás lenne, ha a családok leülnének néha napján átbeszélni dolgaikat.

Beszéd

2009-02-16T05:52:00.000-08:00

-Házim volt, felteszem, hogy ne kallódjon el ...

15 perces beszéd, ami retorika órára íródott, „Az újság miért rossz?” témában

Az ördög ügyvédje szerepét vállaltam fel.
Azért állok itt előttetek, hogy a média árny oldaláról beszéljek. Kivált képen a nyomtatott sajtóról, az újságról.
Mai szóval élve a szennylapokról!
Gondolom ti mindannyian olvastatok már újságot.
Biztosan az ÉS magazint vagy a HVG-t forgatjátok heti, havi rendszerességgel, ami érthető is, hisz kinek van gyomra a többi „szaklaphoz”?
De vegyük a nagy átlagot. Egy átlagos embert, ha az újságról kérdeznek több tíz példát tudna mondani (ha szerencsénk van), amik között a bulvárlapok elég szép számmal képviselnék magukat. De ez nem meglepő, hiszen a mai kor (kapitalizmus) a mennyiségre és az eladhatósága hajt, nem a minőségre. Vegyünk példának egy bizonyos lapot, amit érthető okok miatt nem nevezek nevén, de mindenkink nyilvánvaló lesz. A hihetetlen információ tömeget, amit a lap közöl, megpróbálom pár mondatba sűríteni.
Rögtön az elején –valószínűleg amiért erre a lapra esett a választásunk- az a címlapon szereplő playmate egy szőke ( a barna már kuriózum)mezítelen lány. Az éppen aktuális énekes és/vagy híresség obszcén fotója. Miután a bevezető cikken átrágjuk magunkat és kiválasztottuk az esti tévéműsorunkat jöhet az élvezet. Az ünnepelt sztárjaink magánéletében túrhatunk bele. Nincs is annál jobb, mint kompromittáló helyzetben (Részegen) látni azt a színészt, hírességet, akire a gyerekünk akar hasonlítani.
Ha eleget csemegéztünk, jöhet egy könnyedebb cikk. A főcím 86-os betű mérettel íródott és sok felkiáltó jel van a végén, így szinte mágnesként vonzza a szemünket: GYŐZIKE ÚJRA HÁZASODIK!
-Végre egy jó hír lélegzünk fel megkönnyebbülve, hogy nem csak rossz híreket olvashatunk. A szerelem örök, vagy mégsem? A rövid, de velős cikk mást sugall, de mit sem törődve rögtön az összevágott képen áll meg a szemünk, ahol Mónika Luinszki, Bill Clinton és a mi győzink látható félreérthetetlen pozícióban. Teljesen felháborodva úgy döntünk , hogy a sport rovatra lapozunk, ahol nagy figyelemmel elolvassuk, hogy a szurkolók gyújtogattak, és sportolóink kocsmai verekedésbe keveredtek.
A tisztesség kedvéért átlapozzuk a maradékot, lopva átnézzük a képeket és a sarokba dobjuk a lapot azzal a megelégedéssel, hogy kiolvastunk egy újságot; 56 forint volt így gyújtósnak még jó lesz.
De kanyarodjuk vissza az időben és nézzük át, hogy is jutottunk idáig. Megszületik Jánoska, apja neve Guttenberg! Majd felnő és megalkotja a nyomdagépet. Talán innen lehetne számolni.
Ez a gép indította el a folyamatot.
Hatalmas segítség volt a könyvek és majd a későbbiek folyamán az újság elterjedésében.
Az újság, mint fórum jogosan állt a középpontban. Nem csak hírforrás volt, de ugródeszka is több kiemelkedő író egyéniségnek, elég csak Heamingway-t , J. London-t említeni. Vagy akár gondolhatunk a nagy Nyugatos nemzedékekre is. Társadalmi pozíció, már-már sikk volt a korai újságban publikálni. De minden korszaknak vége szakad, úgy ennek a szép világnak is vége leáldozott.
Talán, ma már nem is volna életképes.
Mára már nincs meg az az olthatatlan tudásszomjjal rendelkező tábor, ami éltette és életre hívta a lapokat…
Hogy ez miért alakult így?
Több oka is lehet. Változnak az idők és változnak az emberek. Az igények, a hozzáállás, az érdeklődési kör, az értékrend… és persze változik a színvonal is.
A régi irodalmi, politikai lapokat leváltják, a már említett bulvár magazinkák, akik azon versenyeznek, hogy ki tud elkapni egy exkluzív képet Kiszel Tündéről vagy Stohl Andrásról. De nem vethetjük meg ezért egy lap szerkesztőjét sem. Ők mindannyian rendes emberek, hiszen a MI igényeinket akarják kielégíteni. Rosszabb, sőt veszélyesebb az az újság, ami szól is valamiről. Hiszen emberek írják, és mint olyanok gyarlóak. Saját gondolataik, eszméik vannak, és rendelkeznek egy beállítottsággal, egy hovatartozással, ami erősen megjelenik írásaikban. Így minden cikk, minden sor egy adott ember véleménye. Az olvasó csak az érem egyik felét tudhatja meg. A hír, ami nem objektív fals! Ergo valamilyen szintén igaz lehet, de inkább NEM!

A média új titánja az Internet.
Egyik nagy hibája –szokták mondani, hogy a nyomtatott betűt az emberek többsége szentírásnak veszi, de ugyanez nem mondható el a papíros formára? Sajnos igen!
Ha nagyon drasztikus példát akarnék felhozni a közelmúltból csak egy szót kell mondanom: CENZÚRA.
Kundera egyik főhősét gyötrik egy pár soros cikke miatt, amit rendszerellenesnek bélyegeztek. Ahogy régen az inkvizíció úgy pár éve a kommunizmus szűrte a tartalmat. Hogy miért tartotta fontosnak az akkori kormány az újság birtoklását? Mert a tudás az hatalom, és a hatalom meg fegyver. Aki bírja a tömeg manipulációjának képességét, azé a hatalom. Ezért lehet pusztítóbb a puskánál a szó.
A rendszer elbukott, a fegyver elveszett és most a tőkések kezében van. Amit megjelentetnek azt kell elhinnünk. Ők alakíthatják a közvéleményt. Szegény izraelieknek nincs országuk és 60 éve is csak szenvedtek vs. palesztinok, akiket legyilkolnak.
Az éremnek két fele van, de mi egyiket se kapjuk meg, - mert fontosabb a szőke celeb ostoba gagyogása – vagy, ami rosszabb csak az egyik oldalt mutatják be, amit persze mi teljes mértékben elfogadunk.
Pro-kontra kellenek hírek!
Negatívumként lehet még kiemelni az árukat. Az újság drága! Persze csak 56 forint a … vagy csak 46 forint előfizetőknek egy napilap, amit a Garfield miatt még érdemes is járatni, de egy komolyabb magazinnak bizony borsos ára van.
Egy magára valamicskét is adó magazin rendelkezik weboldallal, amit ingyen és bérmentve megtekinthet a publikum.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy remek magazin előtt tisztelegjek, ami nyomtatott verzióban kihalt, de töretlen erővel folytatja munkáját a weben. Az emlegetett újság a Reakció!
Visszatérve a témára, miért fizessek 500 forintot egy darab papírért, amit ingyen megnézhetek a világhálón? Rajtam kívül sokan gondolják ezt, és még többen se a papíron se képernyőn lévő betűket nem részesítik előnyben.
Egy tanulmány szerint 30 év múlva Amerikában a nyomtatott sajtó eltűnik.
Talán jó, talán rossz lesz a változás, de legyünk optimisták, néha le kell égetni a tarlót, hogy a zöld hajtásoknak legyen hely.
A papírforma eltűnik, de van még más hírforrásunk; a most újraéledő rádió, nem nagy lánggal ég, de azért takarékon megfőzi a maga levesét. És ott van az évtizedek óta aranykorát élő TV.
Az ember vizuális lény. Szüksége van a képre és a hangra a figyelme felkeltéséhez. A TV kielégíti vágyainkat. Látványos és hangos.
Még a híreket is nehezebb elferdíteni, hiszen szem és fültanúi lehetünk, egy-egy talpraesett riporternek hála. Ugyan ez a lehetőség az Interneten is kínálja magát. Másik nagy előnyük az újsággal szemben, hogy LIVE élő egyenes adás is lehetséges. Nem kell megvárnunk a reggeli újságot, hogy megtudjuk miért esett az iskolabusz a szakadékba.
Az újság mindig késésben van, elavult, tegnapi híreket tud csak közölni. De az idő pereg; lépést kell tartani, mert az idő pénz. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem veszem meg az újságot, mivel amit írnak már az esti híradóban lement vagy neten elolvastam amit lehetett.
Másik nagy hátránya és (előnye) a fizikai forma, a hordozhatósága.
Mivel papírból van könnyű ide-oda cipelni és elhagyni, vagy szánt szándékkal eldobni.
Így nő az utcákon a szemét tömege és ezzel arányosan az esőerdők területe csökken.
Persze újrahasznosítás! 10%-ra talán igaz is, de a többi az utcákon hever vagy egy osztályteremben papírrepülővé inkarnálódik.
Mindent összegezve az újság megtéveszt(het), teljesen érdektelen és/vagy a média más fórumain részletesebben megtekinthető információt közöl.
Növeli a szemét mennyiségét és csökkenti a fák számát.
Ódivatú, és ezáltal haszontalan.
Mai fiataloknak pedig teljesen értéktelen.
Keresett hiány miatt pedig a napjai meg vannak számlálva.

Miért szeretem a FÉMzenét?

2009-02-16T05:50:00.000-08:00

Minden zenei stílusnak megvannak a maga rajongói. Számtalan ember rajong, a Hip-Hop-ért vagy a komolyzenéért. Hozzám is közel állnak ezek a stílusok (a hip-hop nem), de leginkább a keményebb vonalat érzem igazán magaménak
Kis hazánkba is, -meglepő módon, elég hamar elért a METAL. A nyugati zene, az őrült csörömpölés a mi fiataljainkat is megfertőzte és kezdtek alakulni a kisebb nagyobb zenekarok.

Kezdet kezdetén Heavy metal (Alice Cooper, Black Sabbath) volt a domináló, de mára már rengeteg stílus fellelhető, így mindenki megtalálhatja a hozzá illőt. Goth metal (Paradise Lost) a melankólia és/vagy a komolyzene kedvelőinek. Komolyzene? Igen; a sok együttesből kiemelnék egyet, példa képen: EPICA.
A hölgy, aki a zenekar énekese, operaénekesnek is beillene, és akkor még a kórust meg sem említettem. Folk (Skyclad), Szinfónikus (Emperor, Epica, Haggard), Industrial (Rammstein, Die Krupps), Progresszív (Opeth), Metal műfajok is a sokszínüséget tükrözik. Hangszerelésben is a változatosság a jellemző, dob gitár alap, népi hangszerek, kórus, vagy egy nagy fémhordó is meglelhető a repertoárban.
Ott van még a Death metal, mely stílus rajongói elég szép számmal megtalálhatóak szerte az országban. Hogy itt is megemlítsek (ajánljak) egy bandát : IN FLAMES.
Pörgősebb, ütemesebb zene kedvelőinek ott van a Power metal (Static X)
A sötét borongós zene hívei a Black metalban találhatják meg számításukat.
Komor, pesszimista, tudatosan más, tudatosan nonkomformista, szembefordul a megszokott társadalmi normákkal. A Black metal a Heavy metal mellett a legismertebb és legnagyobb prioritással rendelkező stílusirámyzat. Magyarországon is rengeteg követőre talált már az „őskortól” kezdve: Detonátor, Fantom, Tormentor.

A főbb irányzatok ezek voltak, természetesen még van jópár műfaj, de bevezetésnek; hogy egy kicsit ízlelgessük a témát, ennyi bőven elég.

Egy „átlag” embernek, ha metal, akkor Metallica! (természetesen külföldön), de nekünk a metált a Pokolgép jelenti.

A pokolgép 1980-as években alakult és a mai napig élnek és virulnak.
Kusza, bilincses időszak volt térségünkben, így kétséges volt jövőjük. De a kezdeti nehézségek sem tudták megingatni a pár fiatal fanatikus elhatározását, miszerint ők Rock zenészek lesznek. Heavy Metal és semmi más! sosem adták fel hitüket, még a pénzért sem; (kiadójuk egy Hard Rock albumot erőltetett rájuk, mondván az kelendőbb, de ők nem tudtak nyugodni, és folytatódott az igazi zenéjük).
A rajongók mellet, a rendszer is elismerte munkásságuk jelentőségét, és letöltendő börtönbüntetéssel jutalmazta. Plakát, hirdetmény tilos volt, így próbálták megfojtani a lángot.
A srácok ezt is megoldották, a koncert előtti napokban fehér papírokat ragasztottak ki szerte a városban, majd másnap filccel felírták a helyet és időt. A tömeg, -mert tömeg gyűlt össze hihetetlen számokat ért el. Gondolkodjunk csak el ezen. A publikum egy nappal az esemény előtt tudja meg a helyet és időt, és még így is egy horda gyűlik össze! Melyik együttes tud még ilyen elismeréssel büszkélkedni?

„Változnak az idők és változnak az emberek!”
Ez a zenekarra is igaz, hiszen az énekes (és még sokan mások), Kalapács József kivált, de nem veszett el; Kalapács együttest alakított, és mai is ott zenél. Több ember cserélődött, új zenekarok alakultak …
A fa új hajtásokat eresztett. Kellett az a 2-3 hosszú hajú suhanc, hogy kis hazánkban is létrejöhessen valami fontos, valami jó. „Egy bolond 100-at csinál!” Egy téglát kellett kiverni, hogy átszakadhasson a gát. És alakultak is szép számmal az új formációk, minden színben és formában.

Hogy válaszoljak is a feltett kérdésemre:
Buszon ülve zenét hallgatva: Fear Factory –Freedom or Fire közben ötlött eszembe ez a cikk.
Miért szeretem a FÉMzenét: Mert lüktet, mert ordít, mert ÉL! Érzés van benne, és érzést kelt bennem! Szenvedély, erő, pörgés. Felállni és ugrálni, őrjöngeni (na nem a buszon) ordítani az énekessel, érezni, hogy él az ember, hogy lüktet benne a vér.
A zene adjon egy hangulatot, adjon egy érzést, adjon erőt. A metal az, ami ad, ami igazán nagyot üt, életre kelt.

Remélem felkeltettem annak is az érdeklődését a metal iránt, aki csak a sztereotípiák után ítélt. Meg kell hallgatni, és hamar rákap az ember. Sok sikert az új élményekhez.

Hogy egy klasszikus mondással zárjam soraimat:

”Amíg a Föld kerek, mindig lesznek Rockerek!”

„Tehetség” kutatás magyar módra

2009-02-16T05:49:00.001-08:00

(MEGASZTÁR)

A TV újra hozta a megszokott színvonalat.
A rendszerváltás utáni hírtelen jött szabadság egyet jelentett az „amerikaizálódással” ; mivel a nyugat mindig szabad szókimondó és úgy általában a trendi volt, egyszerű a képlet. Ha összeszedjük az USA levetett rongyait, pont olyanok, de legalább hasonlóak leszünk hozzá.
Ennek jó példája a nagyon „magyaros” címmel fényjelzett műsor: „megasztár”.
„Kenyeret és cirkuszt a népnek!”.
Ha már kenyér nincs, legyen cirkusz. És mit élvez az ember annál jobban, mint amiben saját maga vehet részt? (És mit élvez a többi? Ezeken nevetni.)
A műsor minden vágyunkat kielégíti…, de legalább megkapjuk az áhított 3 percünket a TV-ben.
A nagy sikerre való tekintettel most eltörölték a korhatárt, így a gyerekek is jelentkezhettek és jelentkeztek is szép számmal, az más kérdés, hogy a „szakértő” zsűri rendre (elzavarta) eltanácsolta őket, mondván: -még csak gyerekek, így nincs kiforrott hangjuk. De a szervezők javára legyen írva, ők megadták a lehetőséget.

Ha már a zsűrinél tartunk; a valószínűleges kis költségvetés miatt, számuk 3 főre csökkent.
Persze nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, és a minőségben nincs hiány!
Erről gondoskodik, az évtizedek óta a magyar Rock ’n’ Roll királynak koronázott (önmaga által) Fenyő Miklós úr, és a könnyűzene új titánja Mester Tamás, akinek sok szabadideje lehet, hogy ezt elvállalta.
Se koncert, se új lemez?
De biztos fontosabb számára az új nemzedék pátyolgatása…
Hogy a hölgyek is képviseltetve legyenek, a trió harmadik tagja Eszenyi Enikő művésznő, akit már a színházból ismerhetünk.

A megaszatár negyedik szériája a legbarátságosabb, hiszen azokat is visszahívják akiken derültek (röhögtek), produkciójuk alatt. (Valószínűleg van egy minimum létszám meghatározva, amit muszáj tartaniuk.)
A műsor kiterjedt egyéb programokra is; így ha még a megasztárba se kellettél, ne búsulj, csak írj egy levelet a Tényeknek vagy a Naplónak, hogy rád nem jutott olyan sok idő, hidd el vissza fognak hívni és beraknak egy másik műsorba, mint „ez is ott volt” kategóriást.
A TV értünk van, velünk van.

Végezetül egy baráti jó tanács: ha feltűnési viszketegséged van, vagy ne adj Isten tényleg tudsz énekelni, de csak ha tényleg! Akkor ez a műsor neked való. Ha most lemaradtál jelentkezz jövőre vagy 10 év múlva, a műsor ott lesz, csak kibővülve, esetleg új címmel /Song (S)Hit /

u.i.: Jövőre állatok is felléphetnek?

Régi írás, közzé téve, még lesz egy pár.

RE:

2009-02-16T05:45:00.000-08:00

Remek oldal a blogspot, nem törlik a fél évig inaktív felhasználót sem! Puszi a hasukra.

Jah, folytatom (megint) a blogot, éljenzés és hurrá nekem!

LEHETŐSÉG

2008-04-09T08:27:00.000-07:00

Egy kis segítség, ha nem vagy elég kreatív, vagy nem tudod hogy fogj hozzá!
Jó szórakozást és

Sok sikert kívánok!

LEHETŐSÉG

Class

2008-04-09T07:30:00.000-07:00

A kedvenc osztályom és az áldozat, sajnálatos módon elhanyagolható testi sérüléssel megúszta, lelki bántalmak reméljük mélyebbek :)

u.i.: Ha a film szereplői között bárki felismeri a gyerekét ... Akkor azt nagyon tudom sajnálni!

old

2008-04-09T06:58:00.000-07:00

A hatalmas rajongó tábort kielégítve, belöktem az első blog pár "jelesebb" cikkét.

tanárok

2008-04-09T06:52:00.001-07:00

Tanáraimat több csoportba lehet osztani, megpróbálom a főbb csoportokat megnevezni!
-Bunkó
-Tuskó
-Szánalmas / EMO
-És mindezek keveréke is létezik

A tuskóra szeretnék most indokot írni, amiért és akiért ez a csoport létrejött az xyz tanár úr! xyz tanár úr egy fölöttébb művelt szakmunkás kinézetét tükrözi; külseje: nyakig húzott, derékban és combban szűk nadrág és betűrt kissé foltos, -de még épp nem feltűnően- kockás ing, amit nemes egyszerűséggel és éljenek a '70-es évek feelingel, fentről 5 gombot szándékosan kihagy, és az arany fuxot kivillantva hord.
Szavajárása és gyakran emlegetett mondatai között a tuskó és a bunkó, szakzsargon kifejezéseit lehet felfedezni nagy rendszerességgel. Ezeket persze osztály tanulóira szereti használni. Műveltsége még kitűnik a szólásmondások szabad használatában is : "akkora bunkó vagy, hogy fát lehetne vágni a hátadon, öcsém" (igen, a keresett kifejezés a "tuskó", hát na, a mester is tévedhet :) )
Miután hatalmas szókincsét villogtatva lehord minket, tuskó és bunkó kölyköknek, megszólal a mobilja zavaróan hangosan, ami végülis nem gond, mert biztosan süket, hát akkor meg muszáj ugyebár, de azt már nem hiszem, hogy bárkivel is beszél az süket volna, de őt ez a tény nem zavarja, mert elég HANGOSAN ordibál a telefonba, hogy mekkora de nagy parasztok vagyunk is mi, majd azzal a hévvel ki is megy a teremből; kétszer max. ötször fordul elő csak egy órán ez és ehhez hasonló eset, nekünk már fel sem tűnik!

blog

2008-04-09T06:46:00.000-07:00

Kis visszatekintés mielőtt leírom, hogy miért is álltam be a sorba ...
Amikor nethez jutottam és sok-sok oldalt megtekintettem (majd a pornó után egyebet is :) )
sok blogot láttam ... "jaj olyan rossz napom volt, mert a barátnőm azt mondta, hogy kövér vagyok ..." és hasonló "érdekes" témákat feszegettek, így elkönyveltem, hogy aki blogot indít az olyan 15 év körüli testileg és/vagy szellemileg. Eléggé sok előítélettel rendelkez(em)tem, de mostanában egész érdekes blogokat is felfedeztem, amin tényleg nem túl buta emberek osztják meg gondolataikat nem személyes naplónak használva ezt! (Köszönet Roszkámnak, aki szintén blogolni kezdett /Jucyblog/ miatta fedeztem fel a blogolás "nagyszerűségét")
Talán ennyit a múltról!

Amiért ez a blog indul : a mai fergeteges iskolai élményeim hatására (köszönet neves és szakmailag is kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanáraimnak ... (tanár erős szó rájuk)
Miért vagyok ilyen negatív? Ha ezt a blogot szépen fogom vezetni, akkor sajnos mindenkinek nyilvánvaló lesz!

Mai órai anyag (elvileg programozás v. hálózatok :P kicsit keveredik a dolog) állathangok minél élethűbb utánzása!
Hát igen a színvonal megvan nálunk is, de persze nem az osztályt akarom bántani 8azt majd később) hiszen jól szórakoztam, csak a végére fagyott meg bennem a vér, hogy -Ó MÁJ GÁD!- ez tényleg itt folyik és hűű meg ÁÁÁ!
Az egész egy gonosz galambbal kezdődött ami a párkányra szállt. Egyik osztálytársam elkezdte utánozni (nagyon tehetségesen) a galambot, hátha visszajön, mert időközben elrepült. Mi célból? Mert egy másik osztálytársam kedveli a repülő patkányokat, meg jó poén volt!
Az sok kis értelmes EMOs gyerek példájából tudhatjuk, hogy a divat mindenek fölött és a hülyeség amúgy is gyorsan terjed, páran elkezdtek galambokat utánozni, mivel tehetségtelenek ilyen téren maradt a majom ordítás vagy ló vagy szamár ...
Ami vicces volt, mert na, a tanárt idegesíti reméltem és vártam a reakcióit, hát igen ... nem kellett csalódni a tanár úrban, megtetszett neki a dolog, és arra bíztatott, hogy még jobban csináljuk és nevetgélt magában ... (Beteg ember)
Amikor én már el voltam hűlve, hogy mennyire beteg emberek is léteznek, a tanár csak akkor kezdett belelendülni a dolgokba.
20-30 perc múlva ő is megunta majd ordibált, de megjelent CSITA ... -Gyerekek, köszöntsétek mai napi sztárvendégünket Csitát! -Mondata tanárbácsim és már szinte tapsikolt örömében mennyire jó humort is nyomott ő! (csita=srác a padon bakancsban ugrálva)
Hát egy remek nap volt a mai is, le is léptem 7 órával hamarabb, pedig délután 5kor szokott még nagy kabaré lenni, amikor a fenn említett tanárom elmeséli az UFÓ és paranormális "élményeit" ... (IGEN, ő ezt teljesen komolyan gondolja)
De ezt majd egy másik bejegyzésben taglalom bővebben!